Szárazvakolás, szárazpadló

Szárazépítés

A házak falai már az ókorban is többnyire bevakolták, akár terméskőből, faragott kváderkövekből, akár vályog- vagy égetett agyagtéglákból készültek.

A vakoláshoz mészből és homokból készült habarcsot használtak. A vakolatréteg simává teszi a falat, és a helyiség klímájának szabályozásához is hozzájárul azáltal, hogy a helyiség levegőjéből, nagy páratartalma esetén elvonja és megköti a vízgőzt. amelyet a levegő kiszáradásával ismét lead.

Az említett célok elérésére az épített falakat ma is többnyire mész, cement, vagy gipszalapú habarccsal vakolják be. A habarcsot többnyire kézi eszközökkel hordják fel és húzzák le simára, de a felhordáshoz egyre gyakrabban szórókészüléket is használnak. A vakolóhabarcs a falazóhabarcshoz hasonlóan jelentős mennyiségű vizet tartalmaz. A víz a vakolat szilárdulásakor csak lassan kötődik meg, párolog el.

Ha tehát egy épület külső falait és válaszfalait a klasszikus módon téglákból rakták és nedves habarccsal vakolták be, többnyire néhány hétig hegyni kell azokat száradni, csak utána lehet hozzáfogni a belső kialakításhoz. Az épületbe ezért csak némio várakozás után lehet beköltözni.

Találékony építészek rájöttek arra, hogy időt takarítanak meg, ha a befejező szakipari szerkezeteket (válaszfalakat, aljzatokat, téglafal vakolatát) gipszkarton lapok felhasználásávalalakítják ki. Mivel az így készült szerkezetekvékonyabbak, kevesebb helyet foglalnak el, így ezzel az építési móddal egyúttal a rendelkezésükre álló belső tér is jobban kihsználható.

Tehát a szárazépítés azoknak a belsőépítési technológiáknak a gyüjtőneve, amelyek a felhasználása során nem viszünk felesleges vizet az építési rendszerbe.

Ide tartoznak a válaszfal rendszerek, falburkolatok, álmennyezetek, álpadlók, szárazajzatok, passzív tűzvédelmi rendszerek. A száraz szerelési technológia, vagyis az épület szerkezetekhez előállított építőanyagok és előre gyártott építési elemekszáraz szerelése idő és költségkímélő építési mód, amely nedves eljárást szinte csak a fugák, hézagok kitöltésénél és a felületképzésénél (glettelés, festés) alkalmaz.

Szerelés: a gipszkarton lapokat nyers falazatra, betonfalra ragasztógipsszel erősíthetjük fel. Egy másik megoldás szerint a falra vagy mennyezetre dűbelekkel falécekből vagy fémproilokból vagy tartóvázat erősítünk, és erre csavarzzuk rá a gipszkarton lapokat. Miután a csavarok helyét és az illesztési hézagokat tömítettük és elsimítottuk, majd csiszoltuk és alapoztuk, teljesen sík falfelületet kapunk, amely közvetlenül tapétázható, előfestés után gelttelhető és festhető, de csempével is borítható.

Szárazpadló

A felújításkor elbontott padlószerkezetet és feltöltést könnyen és gyorsan helyettesíthetünk száraz aljzat lerakásával. Ez különösen nagy nyomószilárdságú gipszkarton lapokból készül, amelyek egyszerűen és biztos eredménnyel rakhatók le. Ehhez először szintezővel határozzuk meg a padló legmagasabb és legmélyebb pontját, majd az új padló szintjét a falon körös-körül jelöljük meg.

Elsőként a szintkiegyenlítő feltöltést, többszintes épületben a kopogóhang elleni szigetelést kell elkészíteni arra megfelelő lépésálló kőzetgyapot, üveggyapot, roskasztott polisztirolhab anagú lapokkal. A száraz aljzat falcsatlakozásait szegélysávokkal kell kialakítani az úsztatott aljzat kopogóhang-szigetelésének elérésére. A lépéshang-szigetelő réteget ezután két, egyenként 12,5 mm vastag aljzatlappal fedjük le. A lapok második réteget úgy rakjuk le, hogy illesztési hézagai ne essenek egybe az első réteg hézagaival. Mindkét réteget teljes felületén aljzatragasztóval ragasztjuk le, és a szegélyen még le is csavarozzuk.